AUGUSZTUS: KISASSZONY HAVA

 

A nagy meleg tövét szakította a növényeknek, nem nőnek tovább. A télire való eleséget, a gyümölcsöket, zöldségeket ilyenkor gyűjtjük be, rakjuk el. A lekvárok, befőttek katonás rendben sorakoznak a kamrákban.

Augusztus 01. Vasas Szent Péter
Szent Péter apostol Jézus tanítványa volt. Őt nevezte Jézus „kősziklának”, akire egyházát építette. Péter Jézus tetteit hirdette, ezért üldözték őt, s Rómában börtönbe is zárták. A mai napon az ő börtönből való csodás szabadulását ünnepeljük. (A vasas elnevezés az ő bilincseinek vasát jelenti.) Fohászkodására az Úr angyala széttörte bilincsének vasát és kiszabadította börtönéből. E csoda helyére építették aztán Rómában a hatalmas Szent Péter székesegyházat. Péter bilincsei és kötele ereklyék, mellettük betegek gyógyultak meg.
Szent Péter a testi- és lelki betegek gyógyítója.

Augusztus 05. Havi Boldogasszony:
Ez a Mária-ünnep a Szűzanya római főtemplomának, a Santa Maria Maggore fölszentelésének ünnepe. A legenda szerint egy dúsgazdag gyermektelen házaspárnak, aki vagyonát az úrnak ajánlotta, augusztusi hóeséssel mutatta meg Mária, hogy a vagyonból hova építsenek templomot.
A középkorban hófehér rózsaszirmokat szórtak az egyházszolgák a hívekre ezen az ünnepen.

Augusztus 06. Urunk színeváltozása:
Jézus egyszer a Tábor-hegyre ment három tanítványával: Péterrel, idősebb Jakabbal és Jánossal. Az ég egyszer csak megnyílt, a Szentlélek nagy fényességben, madár képében megjelent, s az Atya szava hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus égi fényben látszott, és az apostolok látták Őt, ahogy az égben Atyja jobbján tündököl.
Ez az ünnep a keleti egyházból került át a római egyházba, a nándorfehérvári győzelem emlékére. (Magyar vitézeink 1456-ban Nándorfehérvárnál Hunyadi János vezetésével ekkor arattak fényes győzelmet a törökön, s így megvédték egész Európát a pusztítástól. Ennek emlékére van déli harangszó is, szerte a világban.)
Hegyalján ez a nap a szőlő megáldásának napja. Régebben zászlós, keresztes körmenettel vonultak a hegyre.

Augusztus 07. Donát:
Szent Donát ókeresztény vértanú volt.  Legendája elmondja, hogy a pogányok egyszer eltörtek az oltáron egy üvegkelyhet, amely Donát imádságára ismét egésszé lett. A kiszáradt föld könyörgésére eső nélkül nedvessé lett. Ő a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Villámcsapás és pusztító jégeső eltávoztatásáért kérték segítségét.

Augusztus 10. Lőrinc:
Szent Lőrinc a III. században élt, vértanúhalált halt. Szent Lőrincet a pogányok elfogták és kegyetlenül megkínozták, amikor meg tudták, hogy ő az egyház vagyonának őrzője. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Elevenen elégették. A máglyán a bűnös világot siratta, ezért az augusztusi hulló csillagokat a régiek „Lőrinc könnyeinek” nevezték.
Szent Lőrinc a szegények, a könyvtárosok (az egyház könyveinek ő viselte gondját), a tűzoltók, a tűzzel dolgozó pékek és cukrászok védőszentje.
Segítségét kérhetjük égési sebek, láz, szemfájás enyhítésére.
Lőrinc napjához több időjárással kapcsolatos regula is kapcsolódik, amelyek már azt jelzik, hogy a nyárnak vége közeledik.
Szegeden úgy tartják, hogy a fák e naptól már nem fejlődnek tovább ebben az évben.

Augusztus 15. Nagyboldogasszony ünnepe:
Szűz Mária mennybevételének, az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe.
Az ünnepet Szent István király is tartotta, s ezen a napon ajánlotta a Szent Koronát és hazánkat a Szent Szűz oltalmába, Máriát ősi vallásunk Boldogasszonyával azonosította, s lett a neve Nagyboldogasszony. Az országot és királyságot Mária örökségének vallotta. Mária az Árpádok nemzetségének, és így a magyar nemzetnek mennyi édesanyja és oltalmazó királynője. Ezért vagyunk Boldogasszony országa, Mária országa.
Sok székesegyházat, templomot és szerzetes kolostort szenteltek Nagyboldogasszony oltalmára az Árpád-korban hazánkban. Máriapócs, Máriaradna, Márianosztra, Máriaremete, Máriavölgy és még nagyon sok ősi búcsújáró helyünk van, ahol Mária-ünnepek idején gyűlik össze a nép, hogy Boldogasszony segítségét kérve, tisztult lélekkel térjen haza.
A középkorban Mária halálát ünnepelték, később inkább menybevétele, megkoronázása, dicsősége lett az ünneplés kiemelt része.
A hagyomány szerin a Megváltó édesanyjának, Máriának holtestét nem engedte át a földi enyészetnek, csak elszenderült, s az Úr röviddel halála után feltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Népünk hite szerint isten orvosságot fűbe, fába tette. ezért nálunk a gyógyító füveket, virágokat Jézusról, Máriáról és szentekről nevezték el. Régen virágáldást tartottak e napon. Szeged környékén „nagyboldogasszonyi füvet” szedtek, szenteltek. Ilyen füvek voltak a napraforgó, az ökörfarkkoró és a menta (comborka). Ezeket a szentelt füveket aztán a halott koporsójához, az új ház alapjába, az ifjú pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe tették. Teáját megfázás esetén itták. három napon és éjen át háztetőn tartották, hogy a Nap sugara és a Hold harmatja is megáldja a füveket.
Az Őrségben virágkoszorút szenteltek, s a szekrényre tették. Vízkereszt ünnepén (január 6-án) egy részét tányérra téve elégették, s végigfüstöltek vele minden helyiséget, a gazda pedig minden ajtóra rajzolt három keresztet krétával: megszentelte a házat, hogy áldás legyen az otthonon és benne lakókon.
Volt, ahol szentelt virággal füstöltek akkor is, ha halott volt a háznál. Az asszonyok az imádságos könyvükbe tettek belőle. Vidékeken más-más szokás járta a szentelt virággal kapcsolatban: a lényeg az, hogy a megszentelt virág áldást, gyógyulást hoz.

Augusztus 16. Rókus:
Szent Rókus a XIV. században élt, francia családból származott. Rómába zarándokolt és útközben az itáliai pestisjárvány betegeit gyógyította a kereszt jelével.
A XVIII. században hazánkba is kitört a pestisjárvány, ekkor terjedt el Szent Rókus tisztelete. Az ő segítségét kérték, és kápolnákat is építettek a járvány idején a tiszteletére.
Rókust egykori képeink és szobraink zarándokként ábrázolják: kezében vándorbot, válláról kobak csüng le. ( A kobak tökből készült ivóedény.)

Augusztus 20. István:
Szent István királyunk 1001-től 1038-ig uralkodott. Géza fejedelem fiaként született Esztergom városában. Születésekor a Vajk nevet kapta, majd a keresztségben az István nevet. „Koronát, megkoronázottat” jelent. Neki a Jóisten már a neve adásával „koronát adott”. Szent István megteremtette a független, keresztény Magyarországot. Már Árpád fejedelemmel érkező eleink nagy része is keresztény volt – erről tanúskodnak a honfoglalás korából származó sírokból mind nagyobb számban előkerülő mellkeresztek is -, de akkor a kereszténység még nem volt az állam vallása. A kereszténységet államvallássá emelte. István király erőskezű uralkodó volt, az ellenséget elűzte, távol tartotta hazánktól. Ezt a függetlenséget későbbi királyaink is sokáig megtartották. Így lehetett a középkorban Magyarország nagyhatalom, törvényeivel, rendjével Európa példaképe.
Szent István király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot, és vasárnaponként mindenki menjen templomba. Egy valaki maradhatott mégis otthon: aki a házi tüzet őrizte. A családi tűzhely nagyon fontos volt, mert az ősi vallásban eleink hitték, hogy a tűzben az ősök és az első ős: Isten szelleme van jelen, ezért a tűznek nem volt szabad kialudnia. Így működött egyszerre az ősi hit és az új hit.
Istvánnak nem volt utóda, mert fiát, Imre herceget, akit királynak nevelt, elveszítette. Nem volt igazán olyan ember, akit királynak neveltek és jó király lehetett volna. Ezért Ő a legjobbat választotta: Boldogasszony Anyánk, égi Édesanyánk kezébe ajánlotta a Szent Koronát, s vele Magyarországot. Nem kell aggódnunk, hiszen nemzetünk Boldogasszony kezében van, Ő mindig segít, ha kérjük.
Szent István jobb keze csodálatos módon fennmaradt, s a mai napig egyik nagy tiszteletben tartott ereklyénk. Minden esztendőben ezen a napon körmenettel viszik végig.

Augusztus 24.  Bertalan:
Szent Bertalan az I. században élt és halt vértanúhalált. Legendája szerint indiai királyok nemzettségéből származott. Jézus hírét hallva, tanítványa lett. A Szentlélek eljövetele (pünkösd) után visszament Indiába és tanított. A Jóisten csodája folytán húsz évig sem ruhája, sem lábbelije nem szennyesedett meg. Elevenen megnyúzták, így szenvedett vértanúhalált. Magyar nyelvünk csodálatosan fejezi ki nevének jelentését: Bertalan, „bőrtelent” jelent.
Bertalan a bőrrel dolgozó szűcsök és csizmadiák védőszentje.
Zománcképét a Szent Koronán Jézus képe mögött találjuk.
Hazánkban Bertalan napja az ősz köszöntése, a betakarítás, a hálaadás, az őszi szántás-vetés előkészítésének alkalma.
Van, ahol már ekkor elkezdik a szőlő szüretelését. Ő a szőlőhegyek védőszentje, tiszteletére több helyen építettek a szőlőben kápolnát. E napon kezdtek el a szőlőt dézsmáló madarak ellen kerepelni.
Országszerte úgy tartják, hogy ilyenkor véget ér a nyár, a kígyók a földben keresnek menedéket.

Augusztus 28. Ágoston:
Szent Ágoston a IV-V. század fordulóján élt. Ő a keresztény filozófiai gondolkodás megalapítója.

Augusztus 29. Nyakavágó János:
Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja. Legendája szerint Heródes fejét vétette, mert feleségének az volt a kívánsága, hogy hozza el neki Keresztelő János fejét.
A régi ember úgy tartotta, hogy napján nem tanácsos szabni, vágni. Nem jó tálból enni, csak lábosból, mivel a hóhér tálon hozta János fejét úrnőjének.
A mohácsi vész Nyakavágó János napján tört nemzetünkre. A csatában részt vevő Perényi Ferenc püspök fejét a török levágta, és Budára vitték Szulejmán szultánnak. Ez nem lehet véletlen hasonlóság. Amint a helyiek mondogatják: Amint Heródes Jánosnak fejét vétette, úgy vette a török nemzetünk fejét, a királyét is.

Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Czárán Eszter: Világnak Virága