A BETEGSÉGRŐL ÁLTALÁBAN

 

A betegség olyan, mint egy labirintus. Belemegyünk, beleesünk, és jól eltévedünk. Kezdetben ez fel sem tűnik. Lábunk alól fokozatosan kicsúszik a biztonságosnak hitt talaj. Kétségbeesve rohangálunk a szűk járatokban.
Ebben a sietségben aztán gyakran elmegyünk a kivezető út mellett. Segítséget csak az remélhet, aki beismeri, hogy tévedett. Neki, csak is neki van lehetősége megtalálni az egészséghez vezető utat.

A gyógyuláshoz azonban nagyon sok mindent fel kell adni! Fel kell adni a betegséghez való ragaszkodást, ennek hajtogatását: beteg vagyok, beteg vagyok!

Az élet minden területén fel kell adni azt a megközelítést: valami ellen harcolunk! Ne harcoljunk a betegség, a lelki kín ellen, hiszen ennél nagyobb ragaszkodást el sem tudok képzelni. Harcolni csak akkor tudunk, ha leállunk vele vitatkozni, de ekkor – eredményeinket tekintve – egy centimétert sem haladunk előre.

Harcoljunk Valamiért!

Valamiért harcolni, ez olyan dolog, ami mentes az összes negatív érzelemtől, hiszen csak tiszta, szent, önzetlen célok vannak előttünk. Ezek pedig jó érzéseket és bizonyosságokat növesztenek bensőnkben. Vegyük ki mi is részünket saját gyógyulásunk folyamatából, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt! Akár orvoshoz, akár természetgyógyászhoz fordulunk betegségünkkel, nekünk legalább ugyanennyit kell tennünk, mint amennyit értünk tesznek!

Változtassunk életmódunkon, evési szokásainkon, élethez való viszonyunkon, de leginkább gondolkodásunkon, mert ebből következik az összes többi! Tégy meg minden Tőled telhetőt, akkor a csoda megtörténik életedben! Fordítva nem, csak így! Tegyél „csodát”, de ha nem tudsz, legalább hagyd megtörténni!

Vajon egyértelműen elmondhatjuk-e, a betegség rossz? Vehetjük a betegséget rossznak, de ebben az esetben elesünk egy sor olyan ismerettől, melyet csak a betegségből tanulhatunk meg, fedezhetünk fel újra! A betegségből, és nem általa! A betegségből kijőve lehet tanulni! Amikor benne vagyunk, a tanulság levonása határozottan reménytelen feladat. Először jöjjünk ki, majd, amikor kinn vagyunk, és nyugalom költözik a szívünkbe, akkor, s csak is akkor térjünk vissza a tanulságokra. Másrészt: értelmetlen dolgok pedig nem léteznek, és nem is létezhetnek, tehát van benne valami jó. Minden dolognak két oldala van, két megközelítése van, s ez vonatkozik a betegségekre is. Hiszen van a betegségnek egy sokkal mélyebb értelme, ami fölött gyakran elsikkadunk. Ez az első hallásra merésznek tűnő kijelentés nem más, mint az idő! Sokan mondják: nincs idejük pihenni, nincs idejük önmagukra. A betegség alkalmat ad erre. Emlékezzünk rá: akkor mindig volt időnk magunkkal foglalkozni. Volt időnk átértékelni életünk helyzeteit, „arcait”!

Foglalkozzunk magunkkal egy kicsit másként is! A betegség, mint figyelemfelhívó! Felhívja figyelmünket a tulajdonságainkra! Azt mutatja, most éppen hol tartózkodunk, hegyen (jó kedvben), völgyben (depresszióban). De csak mutat, nem mond ítéletet. Te se tedd ezt!

Elméletileg bármilyen betegséget elkaphatunk, de gyakorlatilag csak azokat, melyek
befogadására tudatunk alkalmassá tette testünket. Tudatunk eszméi és téveszméi alapján vezérli a szervezetünkben lezajló folyamatokat. Testünk minden sejtje cserélődik, folyamatosan elhalnak, és helyettük újak születnek. Elvileg egészséges sejteknek kellene születniük, de valamilyen „megfoghatatlan” okból mégis másként történik! A betegségek megértésénél elkövetjük azt a hibát, hogy lebecsüljük, alulértékeljük a lélek szerepét!

Útjára indítunk egy sorozatot, mely ezt az „ezerarcú dolgot”, a betegséget, más szemszögből vizsgálja meg. Részletesebben, sokoldalúbban és mégis egyszerűen kielemezzük az egyes betegségeket eredményező testi-lelki okokat, és az ezekből „könnyen” kivezető utat, melyet minden ember elsajátíthat!

Első írásunk – közkívánatra – „A rákról általában” fog szólni. Vannak alapigazságok, melyek minden ráktípusnál előfordulnak, ezért először ezeket az általános dolgokat mutatjuk be, majd ezt követően nagyító alávesszük a különböző ráktípusok lehetséges testi-lelki okait.

Felhasznált irodalom:
Pósa Ferenc: A betegség mint pótcselekvés