AZ ISTENI REND: AZ ESZTENDŐ

 

Isten a világba rendet teremtett. Az esztendő a legkerekebb időegység, s a természet körforgása az évszakok változásaiban nyilvánul meg: a tavaszi újulásban, a nyári gazdagságban, az őszi érettségben s a téli nyugalomban. Ezt a rendet a Nap járása idézi elő, s ez határozza meg az ember életét és munkáját is.

  • A régi ember, együtt élve a természettel, még jól tudta ezt. Az esztendőt kerek egésznek érezte. Az év tizenkét hónapjában a természet – és így az ember is – különféleképpen viselkedik. Az évet tizenkét állatövi jegyre bontották, hiszen ezt rendet érezve éli életét az emberiség több ezer éve, s – akár hisszük, akár nem – ez a rend ma is működik. Csak észre kell venni. Isten teremtette ilyennek a világot. Középkori templomaink belső falán még megtalálhatók az állatövi jegyek ábrázolásai, s régi kazettás mennyezetű templomaink képei mai is elemezhetők e rendszer alapján. Ez nem merev rendszer, egy-egy hónap sajátosságai átfedhetik egymást.
  • A régi ember tudta, hogy mint teremtménynek kötelessége, hogy az isteni rendet fenntartsa. A természetet nem akarta leigázni, hanem művelte azt.
    A rendet fenntartani nem mindig könnyű, hiszen a gonosz lélek mindig arra törekszik, hogy a világot megszentségtelenítse, rendetlenné tegye. Történelmünk során azonban mindig adatott olyan hős, aki a világot szent és példaadó életével újjáteremtette, a rendetlenséget megszüntette, s Isten szentségét jelenítette meg. Ilyenek voltak szent királyaink is. Fontos, hogy ők ma is utat mutassanak, mintát adjanak nekünk.
  • A régi ember tudott ünnepelni. Ünnep alkalmával a Föld az Éggel összeér, s lelkünk Istenhez emelkedik. A visszatérő ünnepnek tartalma van, amit Isten rendelt, s szent Hőseink élete példa, s mindegy, hogy melyikük mikor élt.
    Ősi ünnepeink a keresztény vallás fölvételével keresztény ünnepekké alakultak. A középkori keresztény ünnepek (Jézusról, Szűz Máriáról, szentekről, angyalokról való megemlékezés alkalmai) csaknem kivétel nélkül ősi ünnepeink helyére kerültek. S ez így van jól.
  • Felhasznált irodalom:
    Czárán Eszter: Világnak Virága