ÁPRILIS: SZENT GYÖRGY HAVA

 

Ebben a hónapban van idén a húsvét. Húsvét hajnalán Jézus minden esztendőben föltámad, legyőzi a halált, de ehhez előbb áldozatra kell adnia magát, meg kell halnia, hogy föltámadhasson. Ahogyan Jézus mondta: Ha a búzaszem földbe kerül és el nem hal, nem hoz új életet.
Ezután szinte varázsütésre újul a határ, a kert, az erdő. Minden kizöldül, megújul, vele lelkünk is. Bolond szelek nyargalnak, s elűzik a posványos szagokat. Ez a hónap kemény, férfias, mindenkiben ott van a harci kedv. Ez volt a katonákat toborzó időszak.

Ideje van a húsvéti előkészületeknek. Nagyhétnek nevezzük a húsvétot megelőző hetet, amely Virágvasárnappal kezdődik. Ezt a napot előzi meg Virágszombat. A virágszombati barkagyűjtés szokását ma is tartjuk (Bár idén aki nem volt éber, az a meleg időjárás miatt, már csak elnyílott barkát fog találni ezen a napon!). Húsvét és nagyhét „mozgó ünnepek”, nem köthetők minden esztendőben ugyanahhoz a naptári naphoz. Honnan tudjuk, mikor vannak ezek az ünnepek? A tavaszi napéjegyenlőséget (márc.21.) követő első holdtölte utáni vasárnap húsvétvasárnap.

Feketevasárnap: Ebben az évben március 25.
Két héttel előzi meg húsvétvasárnapot. A régi ember gyásszal ülte meg e napot, hiszen közel már Jézus szenvedésének ideje. Néhány vidéken temetőbe jártak, hogy rendbe hozzák a sírokat. Minden falu határában kereszteket állított a nép és feketevasárnap végiglátogatták ezeket a határkereszteket. Fekete ruhában mentek az emberek a templomba. Isten házában e napon violaszín lepellel takarják le a feszületet, s a lepel nagyszombat napjáig a kereszteken marad. A régiek fekete kendővel borították le otthon a szent képeket.

Virágszombat: Ebben az évben március 31.
A virágvasárnapot megelőző szombat. A gyerekek kimentek a közeli erdőbe vagy hegyre, és barkaágakat gyűjtöttek e napon. Holnap ezeket a barkaágakat szenteli meg a pap a templomban. A fiúk fekete cukorsüvegből készített zsákot tettek a fejükre fölbokrétázva, fölpántlikázva, oldalukra pedig fakardot kötöttek. A kislányok fehér koszorúsan jelentek meg az iskolában, s innen a mesterrel az élen, párosával, dalolva mentek ágat vágni a határba. Virágvasárnapi énekkel vitték haza vállukon a barkaágakat. A templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltár köré, a falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.

Virágvasárnap: Ebben az évben április 01.
Húsvét előtti vasárnap, a nagyhét kezdete. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe. Jézus szamárháton vonult be a városba, a tömeg éljenezte, virágokat szórt elé az útra, pálmaágakkal köszöntötte Őt. (Ennek emlékére szentel hazánkban barkát a pap.)
Az ünneplés mellett ezen a napon emlékezünk meg Jézus elítéléséről és szenvedéséről is, hiszen ugyanez a nép kiáltja hamarosan: „Feszítsd meg!” Ezért ezen a napon a templomban minden évben eljátsszák Jézus szenvedésének történetét, a „passiót”.
Az előző nap gyűjtött barkát szenteli meg a pap, ebből mindenki vihet otthonába. A szentelt barka áldást hoz a családba. A házban és ház körül több helyre tesznek belőle, még az istállóba is jut, hogy a jószágoktól a betegséget távol tartsa. A szentelt barkát régen tűzték sírokra és a földek közepére is, hogy mindennek legyen föltámadása: támadjon új élet a földeken, hajtson ki a vetett mag, s a halottaknak is legyen föltámadás.

Nagycsütörtök: Ebben az évben április 05.
E napon költötte el Jézus az utolsó vacsorát tanítványaival, újszövetséget kötött velük, amelynek alapja a szeretet, s itt alapította meg az Oltáriszentséget.
Jézus ezen az estén példát mutatott nekünk, hogyan szolgáljuk embertársainkat. Ő, az Isten Fia megmosta tanítványainak lábát.
Jézus az éjszakát a Gecemáni kertben tölti imádsággal, mert tudja, mi vár rá. Azt kéri a tanítványoktól, hogy maradjanak ébren és virrasszanak Vele, de ők mind elalszanak, egy se tart ki Ura mellett. Jézus nagyon elszomorodik. Júdás katonákat hoz, s csókkal árulja el az Isten Fiát. Azt mondja a katonáknak: ”Akit megcsókolok, ő az.” Így fogják el.
A harangok elhallgatnak e napon, „Rómába mennek”. Kereplők szólnak a templomi csengők helyett is, egészen a feltámadás ünnepéig, vasárnap hajnalig. A templomban oltárfosztás van: az oltárokról leveszik a virágokat, terítőket. Eloltják az örökmécsest, s régen a családi otthonokban is eloltották a tüzet.
A régi ember együtt virrasztott Jézussal, az egész éjszakát imádsággal töltötte.

Nagypéntek: Ebben az évben április 06.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának és temetésének napja, az elcsöndesedés, a gyász és az imádság napja.
Jézus a Golgotára cipelte súlyos keresztjét. Ott keresztre feszítették, az Isten Fia pedig haláltusája közben kínzóiért így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
Jézus délután 3 órakor halt meg. Ekkor mennydörgés támadt, s sok ember ekkor ismerte fel, hogy valóban Isten Fia halt meg a kereszten. A mennydörgés utánzására régen a gyerekek zajt keltettek a templomban: dobogtak. A férfiak Pilátus vagy Júdás nevét faragták deszkára, azzal keltettek zajt, az asszonyok az imakönyvükkel verték a padot. Minderre a pap adta meg a jelzést: misekönyvével az oltárlépcsőt verte. Ma ebben az időben keresztutat járunk.
A templomban felállítják a Szentsírt. A Szentsír régen kereszt volt, amelyet miseruhával takartak le, meghintették szentelt vízzel, majd megfüstölték, mint temetésnél szokás a halott koporsóját. Követ helyeztek rá, s a sírt őrség vigyázta. Ma nyitott koporsóba fektetett Krisztus-szobrot virágoznak fel, s a hívek éjszakáig virrasztanak, imádkoznak mellette.
Nagypéntek szigorú böjti nap, vagyis nem eszünk húst, csak háromszor étkezünk, s egyszer lakhatunk jól.
Teljes a csönd e napon, hiszen az egész világnak van halottja: Isten Fiát feszítették keresztre.

Több szokásunk kapcsolódik e naphoz:
Nagypénteken nem sütöttek kenyeret, de libatojás nagyságú kenyértésztát dagasztottak, amelyet megszárítottak és megettek. Volt ahol azt tartották, hogy aki nagypénteki kenyérből eszik, háborúban nem fogja a golyó.
A patakok vize ezen a napon aranyossá válik. A falu népe megfürdött az aranyos patakban e nap hajnalán, a férfiak lovakat úsztattak e áldott vízben, az asszonyok a patakról hozott vízzel az istállóban locsolták a tehenet. A lányok a patakparti fűzfák alatt fésülködtek, hogy a fűzek földig hajló ágai majdani anyaságukat erősítse. ( A fűzfa Boldogasszony fája, lehajló ágai Boldogasszony haja.)
Nagypénteken és nagyszombaton nem volt szabad szántani, mert jézus teste ilyenkor a földben van.
Ezen a napon már a feltámadás ünnepére is készülünk. A lányok e napon írták a tojásokat. Hagyományosan csak piros tojást festünk. A tojás az újjászülető élet jelképe, a piros szín Jézus kiömlő vérét jelenti, a tojás alakja pedig Isten Fiának egy csepp vérét idézi.

Nagyszombat: Ebben az évben április 07.
Nagyszombaton Jézus sírban fekszik. Mindenki várja a feltámadást. Az emberek rendezik maguk körüli dolgaikat:
E napon hagyományosan az asszonyok a házat, az istállót és az ólakat kívül-belül kimeszelték. A lányok kitakarítottak a ház körül minden zugot, az utcát, udvart felsöpörték, öntözték. A férfiak a sövényt metszették, a gyerekek a cipőket tisztították. A rendrakással az ember a lelkét is rendbe rakta húsvét ünnepére.
A templomban tűzszentelés van: A Virágvasárnapi megmaradt barkát elégetik, és ennek tüzénél gyújtják meg a gyertyákat és az Örökmécsest. A megszentelt parázsból a falu népe vitt haza, és csak vasárnap gyújtották meg vele a családi tűzhelyet. A szentelt parázs hamuját szórták a termőföldre, hogy jó termés legyen.
Vizet is szenteltek e napon. A szenteltvízből keresztel a pap a következő nagyszombatig, de vihettek is belőle az emberek, mert a szenteltvízen a Jóisten áldása van. Kútba öntöttek belőle, adtak belőle a jószágnak, megszentelték vele a házat, az istállót, az ólakat és az udvart is.
Az éjféli harangszókor kinyitották a ház ablakait, hogy beszálljon rajtuk az áldás. A templom előtt gyülekezett a nép. Elindultak a határba, fölkeresték a kereszteket. Hajnalig járták a határt. A föltámadt Krisztus örömhírét újságolták el a földeknek is. Napfelkeltekor értek Jézus sírjához, amelyet üresen találtak, hiszen feltámadt. A falu népe visszament a templomhoz.

Húsvétvasárnap: Ebben az évben április 08.
Több vidékünkön szokás a hajnali határkerülésnél a „Jézuskeresés”. A hajnali határkereszt-járás utolsó állomásán, a legtávolabbi keresztnél volt elrejtve a föltámadt Jézus szobra. A szobrot diadalmenetben vitték a templomba. Ott kigyulladtak a gyertyák és a napraforgószárból készített fáklyák lobogtak. Végül a gyertyás körmenet ellátogatott a temetőbe, a hívek a sírokhoz telepedtek, s a hasadó égre nézve várták, hogyan kel föl „sírjából” a Nap, amely Jézus jelölője. A föltámadás örömével a szívükben tértek haza.
Az ünnepi feltámadási szertartásra a lányok, asszonyok új ruhában érkeztek. A húsvéti ételszentelésre minden család kosárban, letakarva vitte a templomba a szentelni való ételt: a sonkát, bárányt, tojást, kenyeret, kalácsot, bort, szalonnát, kolbászt, sót, tormát, fokhagymát. Minden ételnek jelképes tartalma van: A disznóhús és a bárány áldozati állatok. A torma Jézus keserűsége. A kenyér, a kalács Jézus teste, a bor, az Ő vére. A fokhagyma, hagyma gonoszűző. A tojás az élet, a föltámadt Jézus jelképe.
A régi ember a templomból hazaérve fogyasztott először húst. Húsvét ünnepén felkeresték egymást a rokonok, a haragosok kibékültek egymással.
A húsvét csöndes ünnep. Az igazi nagy öröm és a nagy bánat mindig csöndes.

Húsvéthétfő: Ebben az évben április 09.
„Vízbevető hétfőnek” is nevezik. A fiatalság ünnepe, az életre locsolás napja.
A leányokat vödör vízzel öntözték meg, hogy teremjenek ékes virágokat. A leány három helyen lett megloccsantva: A fején (ez a szellemét locsolta újjá), a mellkasán (ez a lelkét öntözte) és a szoknyája alá is kapott egy nagy loccsantást (ez a testét frissítette). A locsolásért piros tojás járt.

Fehérvasárnap: Ebben az évben április 15.
A húsvétot követő vasárnap.
A „komálás”, a „komatálküldés”, a „mátkálás” napja, a keresztszülők kiszemelésének ideje. A fiatal legény és leány második keresztszülőket választott magának, olyan embereket, akik példát mutatnak neki és segítik, ha bajban van. Délután a gyerekek, az ifjak, a leányok a falu egy alkalmas helyén pl. a templomnál, összejőve komát választottak (mindig egyneműek). A nem vérrokon legények és leányok testvérré fogadták egymást. A komálás vagy mátkálás sírig tartott. A komák, mátkák a komává fogadástól halálukig magázták egymást. ( A magázás tiszteletadást jelent.)

Április 24. György:
Szent György napja. A legenda szerint egy pogány város mellett ment el, ahol pusztító sárkány tizedelte a lakosságot. Szent György legyőzte a sárkányt és megmentette a várost a pusztulástól. A győzelem tiszteletére az emberek templomot építettek Szűz Máris és Szent György tiszteletére. Oltára alatt forrás fakad, amely minden betegséget meggyóggyít.
Zománcképe ott van a Szent koronán.
Báthori István az Ő erejével győzi le a törököt Kenyérmezőn, 1479-ben.
Régen e napon misét mondtak a bevonuló katonákért, az anyaföld áldásáért, alkalmas időjárásért.
 Ezen a napon hajtották ki a jószágot a mezőre, ahol egészen Szent Mihály napjáig maradt.
György gonoszt elűző táltos. Ő szabadítja ki a földeket is a tél fogságából.
A Szent György napi eső aranyat ér.

Április 25. Márk:
Márk evangélista napja. Jelképe az oroszlán, mert evangéliumát Keresztelő Szent János történetével kezdi.
Hazánkban már a középkorban búzát szenteltek e napon.

Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Czárán Eszter: Világnak Virága