DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE

                                                   A legáldottabb kéz a földön,
                                                   a te kezed jó Anyám.
                                                   Rettentő semmi mélyén álltam
                                                   Közelgő létem hajnalán;
                                                   A te két kezed volt mentőm
                                                   s a fényes földre helyezett…
                                                   Add ide,- csak egy pillanatra, –
                                                   Hadd csókolom meg kezedet!

                                                   Ez a kéz áldja, szenteli meg
                                                   A napnak étkét, italát
                                                   Ez a kéz vállalt életére
                                                   Gyilkos robotban rabigát,
                                                   Ez tette értünk nappalokká
                                                   A nyugodalmi perceket…
                                                   Add ide,- csak egy pillanatra, –
                                                   Hadd csókolom meg kezedet!

                                                   Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
                                                   Ha éjsötétbe dőlt a föld,
                                                   Hányszor csordúlt a bánat könnye,
                                                   Amit szememről letörölt,
                                                   Hányszor ölelt a szent kebelre,
                                                   Mely csupa, csupa szeretet! –
                                                   Add ide,- csak egy pillanatra, –
                                                   Hadd csókolom meg kezedet!

                                                   Lábam alól, ha néha néha
                                                   El is tévedt az igaz út,
                                                   Ujjaid rögtön megmutatták:
                                                   Látod a vétek szörnyű rút! –
                                                   Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
                                                   Feledni bírnám ezeket!…
                                                   Add ide,- csak egy pillanatra, –
                                                   Hadd csókolom meg kezedet!

                                                   Ha megkondult az est harangja
                                                   Keresztvetésre tanított,
                                                   Felmutatott a csillagokra,
                                                   Úgy magyarázta: ki van ott;
                                                   Vasárnaponként kora reggel
                                                   A kis templomba vezetett…
                                                   Add ide,- csak egy pillanatra, –
                                                   Hadd csókolom meg kezedet!

                                                   Oh, hogy így drága két kezeddel
                                                   Soká vezess még, adja ég;
                                                   Ha csókot merek adni rája
                                                   Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
                                                   Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
                                                   A szent jövendő nem veszett! –
                                                   Add ide,- csak egy pillanatra, –
                                                   Hadd csókolom meg kezedet!

                                                   A legáldottabb kéz a földön
                                                   A te két kezed, jó Anyám!
                                                   Mindenki áldja közeledben;
                                                   Hát én hogy is ne áldanám?!
                                                   Tudom megáldja Istenünk is,
                                                   Az örök Jóság s Szeretet!-
                                                   Némán, nagy forró áhítattal,
                                                   Csókolom meg a kezedet!

                                                                                                      1924